A jóga csitta – vritti – nirodha. Mit jelent ez?
Az elme mozgásának, leállításának azaz a gondolathullámoknak az elcsendesítését.
Mi a jóga?
A jóga egy 8 tagú ösvény eszköztárát kínálja a gondolathullámok elcsendesítésére. Ebben a folyamatban segítségünkre van többek között a testtartások gyakorlása, légzőgyakorlatok, relaxációk, koncentrációs gyakorlatok és a meditáció.
A jóga valódi célja egy olyan természetes állapot elérése, ami evidens létezésünk mindenkori megélése, belső béke és harmónia élménye. A jóga egy rendkívül hatékony mozgás- és filozófiai rendszer. Az ősi védikus tudásrendszer egyik értelmezési módja.
Mára elkülönült ágai születtek kiválva az egységből, ahol mindig másra helyeződik a hangsúly, pl. a testgyakorlásra, a meditációra, az önzetlen szolgálatra, az energia felemelésére vagy a rituálékra.
Mindez Európában sok esetben egy praktikus a civilizált mindennapokban is élhető alkalmazott jógára módósul (pl. gerincjóga, stresszoldó jóga, repülő jóga, stb.), segítve az egészséges és tudatos életet.
Mi a különbség a relaxáció és a meditáció között?
A relaxáció és meditáció célja ami eltérő. A relaxációnak a test és az idegrendszer ellazítása a célja, javítja a szorongás testi és lelki tüneteit, tanulható és fekve végzem. A meditáció célja az elme gondolathullámainak elcsendesítése, megtapasztalhatom a létöröm állapototát, előkészíthetem, de nem garantált, inkább adatik, és ülve végzem. A meditációnak előfeltétele a feszültségmentes, ellazult test, hogy a meditációban a test már ne legyen zavaró körülmény.
A relaxációról
A relaxáció fogalma kb. 800 éves, francia jogi kifejezés: elengedni a rabot, a béklyóban töltött állapot elengedése. Innen ered a ma használatos relaxált állapot jelentése: elengedni a testet, a lelket “rabságban” tartó szorongást, félelmet, feszültséget és káros gondolatok özönét. A relaxáció maga az ellazultság, nyugodság, elengedettség állapota. Potenciája óriási.
A relaxációt nem lehet akarni, csak átadni magunkat a relaxációnak. A relaxáció egy képesség, a többi képességhez hasonlóan ez is elsajátítható. Néhány alkalom után mindenki képes nem csak testileg, de az elméjében is ellazulni. Fontos a saját élmény, a mélyülő tudatállapot megtapasztalása. A relaxáció alatt a fizikai ellazításon túl az idegrendszer ellazítása és feltöltése is megtörténik, az idegrendszer stabilizálódik.
Idegrendszerünk az a testi “szerv”, ami képes érzékelni az izgalmakat, az örömöt és a fájdalmat. Rendkívül érzékeny és kiválóan mutatja “tulajdonosa” fejlettségét. Ha az ember békés, nyugodt, kiegyensúlyozott életet él – és törkszik is erre – , akkor az idegrendszere stabil, erős és jól fel tudja dolgozni az élet szinte minden nehézségét. Vagyis képes gyorsan helyreállítani a lelki nyugalmát és nehezen billenthető ki belőle. Ha viszont valaki nyugtalan, zaklatott, erős külső hatásokban “gazdag” életet él, akkor idegrendszere legyengül, labilissá válik, azaz nem tud uralkodni önmagán: érzésein, indulatain, vágyain, s azok átveszik az irányító szerepet az életében. Belső nyugalmát, egyensúlyát egyre kevésbé tudja megtartani, így kiszolgáltatott játékszerévé válik minden – erősebb hatást kiváltó – külső körülménynek: időjárási frontoknak, a rossz híreknek, félelmeknek, stb..
Aki tartósan elveszti kiegyensúlyozottságát, belső nyugalmát, az igazi énjét veszíti el, hiszen nem tud úgy reagálni a külső eseményekre, ahogyan ő szeretne, csak úgy, ahogy az ösztönei, indulatai megengedik. Ez pedig szélesre tárja a kaput az összes pszichés megbetegedés előtt.
Selye János kutatásai voltak az elsők, melyek a psziché és test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálni. Selye stresszelmélete (1930-as évek) szerint a stressz nem egyszerű betegség, betegségsorozatok elindítója is lehet. Ezért ajánlom szeretettel a relaxációs módszereket, mint az idegrendszer ideális karbantartóit.
A megnövekedett endorfinszint kellemes közérzetet ad.
A meditációról
“A meditáció során tökéletesen tudatosak és éberek vagyunk,
de a tudatunk nem a külső világra vagy a körülöttünk zajló eseményekre összpontosít.
Nem alszik, álmodik vagy fantáziál, hanem inkább tiszta, nyugodt, befelé összpontosít.”
/Szvámi Ráma/
A meditáció a tudat természetes állapota, legmagasabb rendű öröm, tiszta létezés.
Célja egyfajta kapcsolat az örökkévalóval, felismerni, hogy te vagy a béke, öröm, boldogság. A meditáció gyakorlása nem igényel és nem zavar bármely hitrendszerhez való tartozást. Gyakorlati, tapasztalati úton segíti a csend megélését.
Az egyre mélyülő tudatállapot folyamatában befolyásolható az elme nem tudatos működése, segítve ezzel egy új, önmegvalósító életminőség létrejöttét. Feltárul lényünk igazi indíttatása, így a figyelem áttevődhet a korábbi célokról – ahol főleg a félelmek és ambíciók domináltak. Ez egyfajta áthangolást jelent, esetleges kizökkenést a megszokott, kényelmes, olykor elavult sémákból – nem durva beavatkozást.
A meditációra hangolás fokozatos módszere több ezer éves hagyományon alapszik. Ezt egészítik ki az elmét egyensúlyba hozó légző- és testgyakorlatok, egyéb rávezető gyakorlatok. A rávezető gyakorlatok másnéven meditációs technikák előkészítik, segítik a meditációs tudatállapot létrejöttét, ezeket elengedjük, ez még nem meditáció.
A meditációs gyakorlat alapja az elengedés, megengedés. Az elengedés eleve energiafelszabadulást, szándékmentességet hoz, a figyelem kivonódik a gondolatokból.
Az elmefolyamatok – gondolat, álom, emlék, képzelet, érzelem, érzékszervi tapasztalások – megnyugszanak.
Ha tudod, hogy meditálsz már kiestél belőle. A meditációban a tudatos ellazítás által relaxálsz, a légzés figyelésekor koncentrálsz, a gondolatok szabad áramlásakor szemlélődsz. A meditációs állapot ezeken túl van, add át magad a feltételek nélküli létezés örömének – anélkül, hogy megfigyelő lennél – időzz ebben az állapotban!
„Minél közelebbről nézzük, az anyag annál nyugtalanabbnak látszik… A rezgő atomok belsejében az elektronokat az atommagokhoz kötő elektromágneses erők megpróbálják a lehető legközelebb vonni, mire az elektronok rendkívül gyors körforgással válaszolnak.”
/F. Capra és P.L. Luisi, Az élet rendszerszemlélete/
A meditáció tapasztalata ugyanezt a kvantum-törvényt tárja fel: minél nyugtalanabb vagyok, minél nagyobb az elmém rezgés száma, annál inkább beszűkül a tudatom, és ezzel együtt az érzékelésem az énre, és arra a testre korlátozódik, akit ilyenkor az énnel azonosítok. Ha lecsendesedem, ha elmém vibrációja elenyészik, a tudatosságom kiterjed, és ez a kiterjedt tudatosság átfogja azt, amit korábban énként határoztam meg. Ez a tudatosság rálát arra, hogy az én gondolataim és a Te gondolataid ugyanannak a mezőnek a részei. Egyetlen elmemező, egyetlen tudatos létező van csupán. Ez a csendes látás teremti meg a csodát, rálátsz Magadra, rálátsz az útra. Ha változást akarsz, elindulsz rajta.