Dilmun, amely ott feküdt, ahol a nap kel fel, az istenek lakhelye volt,
olyan hely, ahol nem ismerték a bánatot, a betegséget és az öregséget,
és ahol “nem hallatszott hollókárogás”.
/paradicsomról szóló legrégebbi elbeszélés, i. e. 2000/
Kirándulni jó!
Hiszen kimozdulsz otthonról a természetbe, akár társaságban, lehetőleg finom ételeket, italokat viszel, melyeket a friss levegőtől felpezsdülve akár az első pihenőpadon befalnál, mint gyerekkoromban az Osztyapenkó szobornál az autópályán a rántotthúst. Elvárod, hogy a lehető legjobb időjárás legyen aznap vagy csak akkor választod ezt a szabadidős programot, ha süt a nap. Valóban feltöltekezel, egy napra, majd vissza a megszokott – nem biztos, hogy bevált – hétköznapokba.
A kiránduláson ketten voltatok. Te (barátok és családtagok) és a természet.
Zarándokolni más!
Nem feltétlenül időre mész (jobb is, ha fejlámpát teszel a zsákodba), rábízod magad az útra.
Úgy értem lehet egy helyszín ahová szeretnél eljutni, de az útvonalat közben alakítod, választod. Ha soha nem jártál még ott ez egy igazi kaland lesz, megállsz, ahol jólesik, szemlélődsz, engedsz a belső hívásoknak. A spontán élményekért akár szívesen lemondasz dolgokról, túllépsz a megszokott komfortzónádon, ami nem feltétlenül kellemetlen, ezáltal valaminek utat nyitsz. Többet figyelsz, kevesebbet beszélsz, elindul egy folyamat, ha hagyod és teret adsz neki.
A hatása tovább tart, mint egy nap, miért?
A zarándoklaton hárman voltatok. Te (barátok és családtagok), a természet és a saját hited (hitrendszertől független).
A zarándoklat egy szellemi nyitottság eredetű tett, míg a kirándulás nem feltétlenül szellemi cselekedet. Ha érzel nyitottságot, kipróbálod, így lesz erről egy valódi saját élményed.
Eggyé válni a tevékenységgel
A zarándoklat egyéni út, az egyedül gyaloglás adja azt a lehetőséget, hogy minden figyelmed magadon legyen. Persze találhatsz olyan útitársat, akivel már túráztál, ismered szokásait, reakcióit, terhelhetőségét és nem utolsósorban a zarándoklathoz való viszonyát.
A zarándoklat feltételez egyfajta nyitottságot, szellemi irányultságot, az út ideje alatt a figyelem kiélesedik minden történésnek, személynek, jelnek szimbolikus jelentése van. Ezek a szimbolikus jelentések tükrözik milyen állapotban, élethelyzetben vagy. Ez egy fejlődési lehetőség, ha hagyod hatni, kinyílni ezeket a szimbólumokat. A gyaloglás rítusa, monotonitása egyfajta eszköz a tömörített szimbólumok tartalmának megnyitására, melyek olykor a zarándoklat után élesednek ki.
Ez egy személyes belső szellemi út. Eddigi egyéni és csoportvezetői útjaimon megfigyeltem, mindenkinek teljesen különböző jelek adódtak, egy külön regény ugyanarról az útról. Volt, hogy madártollak kisérték utam, fakrokodil, óriás méretű erdei nyulak, míg a társamnak száguldó szarvasok, szivárvány vízcseppek stb…
Ezt a folyamatot segíti, ha kommunkációd átalakítod a világgal. Beszédben és gondolatban tartózkodsz a hétköznapi csip-csup ügyektől, a felmerülő kritikáktól és minden olyan attitüdtől, ami lehúzó erőket ébreszthet benned.
S a mértékletesség jegyében (ezt is tanítja a jóga) megadod a testnek, ami az alapműködéséhez szükséges (öltözék, táplálék, alvás), hogy ezek hiánya ne vonja el a figyelmed a jelenlétről és belső áramlásról.
Melyik utat válasszam?
Ahová igazán hívást érzel, és többször felmerül.
Ami a barátodnak jó volt, nem biztos, hogy a Te utad.
Egyre többen indulnak szabadság alatt nyaralás helyett zarándokolni, nő az igény a belső tisztulásra, hogy jobban ráláss az életedre.
A népszerű spanyol Caminot de Santiago mellett választhatsz magyar zarándokutakat is:
a magyarországi 11 éve működő Szent Jakab útat, mely a “legforgalmasabb” magyar zarándokút. Az egyik Budapestről indul Camino Húngaro néven (Budapest-Tata-Pannonhalma-Lébény-Pozsony-Wolfsthal), 282 km, a másik Tihanyból Camino Benedictus néven (Tihany-Bakonybél-Pannonhalma-Lébény-Pozsony-Wolfsthal), 241 km. Mindkettő egy szakrális célpont, Magyarország legkiemelkedőbb Szent Jakab-kegyhelyének érintésével, Lébényen át vezet.
a magyarországi észak-déli Caminot Esztergomból Máriagyüdre
a Balaton Caminot,
a Gyöngyök útját (Via Margaritarum), szakaszai Budapest és Mátraverebély-Szentkút (180km) és folytatva Mátraverebély-Szentkút és Máriacell útvonalon (760km), jele fehér alapon kör alakban 10 sárga pötty. Ennek az útnak a lelki ívét az útvonalon található történelmi és szent helyek, ill. az élet gyöngyei elnevezésű elmélkedési füzér adják.
de választhatsz Mária utakat, Szent Márton vagy Szent Erzsébet utakat, Pálos utakat, csillagösvényeket vagy bármilyen szakrális geográfiát. Ezek egy része nem feltétlenül a racionalitás világa, egy másik nézőpontból látható, kevéssé ismert.
jelenleg fejlesztés alatt áll a legújabb Szent Jakab út a Via Pannonia, több mint 400 km hosszan Budapesttől dél-nyugati irányba a szlovén Jakobova út végpontjáig, ez az út is majd becsatlakozik a Caminoba, de letérhetsz róla Rómába is.
Több szakrális pont összekötése zarándoklattal erősíti, élővé teszi az ott jelenlévő ősi tudást, áldást.
Hány napos egy zarándoklat?
Ha nyitott vagy a változásra, mindegy, nyílván 40 év téves berögződései nem biztos, hogy 4 óra alatt megtisztulnak, de ráláthatsz. A folyamat rövid idő alatt is történik: tisztulsz, majd felismered mi történik, tudatosítod, tehát folytatódik – jó esetben – a zarándoklat a mindennapokban is.
Édenkert, ahová nem hallatszik a hollókárogás
Különleges energiájú helyeket látogattunk meg ismét 2019 őszén társammal a Pilisben, ahogy ott üldögéltem könnyedség és elfogadás áradt szét bennem. Három nap alatt közel 70km.
„Tegnap a Pilisben jártam
az ősök lelkét megláttam.
Úgy megörültem nékik,
fölszálltam a magos égig.”
/Szőke István Attila/
Teljesen más volt úgy zarándokolni, hogy ismertem már a helyeket, utakat, jobban beosztottam az erőm, az elmémet nem az foglakoztatta, hogy mennyi lesz még a szintemelkedés, hol lesz az elágazás.
Többször azon kaptam magam, hogy nem aggódom, mint régen.
Az egy napos eső is csak a hatodik órában zavart, mivel nem készültem fel kesztyűkkel és nagyon áthűlt a kezem, a radar max. 2 órás szemerkélést jelzett. Mivel évek óta a nordic walking botokkal túrázom, nekem ez jön be, repít, itt a karom nem lóg, az egész test együtt mozog. Így a berögződés miatt – meg a szűkülő időkapu, a korai sötétedés miatt – sokára jutott eszembe, hogy felkössem a botokat a hátamra, így jobban felmelegedne a kezem a zsebemben, haladhatok kényelmesebben.
Útvonalunk egy ipartelep portása miatt kissé módosult, nem haladhattunk a tervezett szerint, több km-es kerülőkre már nem volt idő, így a legszebb egynyomú ösvényre kerültünk, amit eddig a Pilisben láttam. Könnyed sziklás-pagonyos kanyargás, szökellő őzek, tökéletes nyugalom, ősparadicsom, sólymok égi tánca – átjár a hála, az életöröm.
S mi marad a hétköznapokra?
A zarándoklatoknak lehet egy külön hozadéka, hogy az életedben esetlegesen változásokat indít el, de nem ez az elsődleges célja. Általában félünk a változástól, mert nem önként tesszük, mert váratlan, kimozdít a megszokottból. A tákolt, elavult dolgaink előbb-utóbb leomlanak, de nem mindegy mennyi időt töltünk egy ilyen helyzetben, ami már nem építő. Persze ezek maguktól is leomlanak idővel, egy zarándoklatok ezt katalizálja. A változás utólag mindig pozitív tisztulás, átlátás, újragondolás.
Legutóbbi utam arra engedett rálátni, hogy tudom minden helyzetben van megoldás, tehát a félelem fel sem merül és tudom, hogy létezik egy paradicsomi életminőség, még akkor is, ha kissé eltávolodtunk ettől, de a sorompó nyitva van.
Gilgames utazást tett a hegytetőn levő “istenek kertjébe”,
ahol a bokrok drágakövektől csillogtak,
kalcedon-gyümölcsöt hoztak és lazurit-levelet hajtottak.
/Gilgames eposz/